Eleveniszapos lépcső kiépítése csepegtetőtestek után a hazai és európai normák teljesítése érdekében
Bevezetés
A szennyvíztisztítás célja a befogadókat terhelő szennyezők szükséges mértékű visszatartása. Ez védi meg vízbázisainkat, melyek egyrészt a felszín alatti víztartalékok, másrészt egyre gyakrabban a tisztított szennyvizeket befogadó felszíni vizek.
A gyöngyösi szennyvíztisztító elfolyó vízének ki kell elégíteni a 3/1984. (II. 07.) O.V.H. sz. rendelet VI. vízminőségi kategóriájának határértékeit. Tekintettel a városi tisztító korábbi kialakítására és a városban működő hús- és tejfeldolgozás szennyvízkibocsátására KOI-ra 130 g/m3 egyedi határértéket kapott a telep. A gyöngyösi szennyvíztisztítás átalakításának célja kettős volt. Egyrészt a rosszul flokkuláló leszakadt biofilm maradványok jobb kiszűrésével kellett javítani a tisztított elfolyó víz BOI5 és KOI mutatóit, másrészt a nitrifikáció növelésével a kategóriának megfelelő határérték alá kellett az elfolyó víz ammónia tartalmát csökkenteni. Ennek megfelelően az utóülepítőbe kerülő folyadék lebegő iszapját úgy kellett átalakítani, hogy annak jó flokkulációja és szűrőhatása révén nagyobb eseti terhelések esetén is biztosítsa a korábbi, lebegő anyag kihordásból eredő KOI eltávolítását. Elsődlegesen a kedvezőbb iszapeltávolítás érdekében került sor csepegtetőtest után az eleveniszapos lépcső kiépítésére. Ebben a rendszerben ugyanakkor a csepegtetőtestről leszakadó adaptált, nitrifikáló biomassza további ammónium eltávolítást is biztosíthat.
A szennyvíztisztító telep átalakítás előtti állapota
A telep névleges kapacitása 7000 m3/nap. Ilyen térfogatáram megtisztítása a rendelkezésre álló csepegtetőtesteken azonban a jelenlegi szennyezettség mellett a kategória határértékére lehetetlen. A csepegtetőtestek csak
A húsipar és tejipara városban jelentős részarányban járul hozzá a tisztító KOI, BOI5, nitrogén és foszfor terheléséhez. A telepre beszállított szippantott szennyvíz átlagosan csak napi
Az átalakítás előtti, fel nem használt műtárgyakat a 1. táblázat részletezi. Korábban a 2 x
Mechanikus tisztítás:
Vízmennyiség mérő és regisztráló
Iker kialakítású gépi rács
Iker kialakítású légbefúvós homok és zsírfogó
Nyers szennyvíz átemelő
2 x
4 db kétszintes ülepítő
összesen
(az utóbbiban ebben a kiülepedett primer és fölös iszap kriofil anaerob stabilizálása történik)
Biológiai tisztítás:
2 + 2 biológiai csepegtetőtest, összesen
(
4 db Dortmundi típusú utóülepítő,
az 1. és 2 sz. csepegtetőtesthez összesen
2 db Dorr típusú utóülepítő
a 3. és 4. sz. csepegtetőtesthez, összesen
nagykörös iszapelvétel (Dorr ülepítőkből az előlevegőztetőbe)
Iszapkezelés:
pálcás iszapsűrítő
iszapvíztelenítő gépház (présszalag-szűrő)
Fertőtlenítés:
labirint fertőtlenítő medence és klórgáz adagoló
A rekonstrukció
A rekonstrukció meghatározó elemei az előlevegőztető és a csepegtetőtest kapacitásának növelése, valamint a befejező eleveniszapos lépcső kiépítése voltak.
A korábban fel nem használt 2 x 250 m3-es szippantott szennyvíz levegőztető medencék igen alkalmasnak tűntek az előlevegőztetés bővítésére. A korábbi, átlagosan mintegy egy órás levegőztetés csaknem három órásra volt velük bővíthető. Az eleveniszapos lépcső megváltozó minőségű fölösiszapja a korábbinál is jobb beoltást jelent a nyers szennyvíz könnyen hasznosítható tápanyagainak gyors immobilizálásához. Ez az iszap recirkuláció mintegy 120-150 mg/l lebegő iszapkoncentráció növekedést jelent az előlevegőztető reaktorokban a befolyó nyers vízéhez képest. Annak ellenére, hogy az előlevegőztetés viszonylag rövid és közvetlen átfolyású, jelentős KOI és BOI5 eltávolítást eredményezhet a kétszintes ülepítőkben. Ezzel lényegesen csökkenhet a csepegtetőtestek biológiai terhelése.
A csepegtetőtestekre történő korábbi vízvisszaforgatástól eltérően a rekonstrukciónál megvalósult az átfolyó víz közvetlen visszaforgatása. Ez azt eredményezhette, hogy a biológiai filmről leszakadó, még aktív biomassza többszörösen visszakerül a csepegtetőtest elejére (tetejére), és tisztító tevékenységét részben mint lebegő biomassza (eleveniszap) folytathatja. Ez ugyancsak hozzájárulhat a csepegtetőesten kialakuló tisztítás hatékonyságának növekedéséhez. Mind a BOI5 és KOI, mind az ammónium eltávolítását fokozhatja.
A levegőztetés további bővítését a csepegtetőtestek utáni eleveniszapos lépcsővel kívántuk megoldani. Ezt a megoldást az amerikai gyakorlatban "csepegtetőtest - iszapkontakt" eljárásként ismerik. A biofilmből leszakadó, rosszul flokkuláló iszaprészek az utólevegőztetés során a tápanyaghiányos környezetben kissé fonalasodó, jól flokkuláló biomassza révén kitűnő szűrőhatást biztosíthatnak. Az iszapkontakt után az utóülepítőben az ilyen iszap nagy sebességgel ülepszik, és egyidejűleg jól kiszűri a korábban iszapkihordást eredményezett, apróbb méretű lebegőrészeket is.
A csepegtetőtestektől leszakadó biofilm ugyanakkor kellő részarányban tartalmaz autotróf mikroorganizmusokat is, melyek az eleveniszapos lépcsőben további nitrifikációt eredményeznek. Annak ellenére, hogy a gyöngyösi telepen az eleveniszapos lépcső átlagos hidraulikus tartózkodási ideje csak mintegy 1,3 óra, illetőleg iszapkora csak 2-2,5 nap, az irodalmi adatok szerint a keletkező beoltás révén a biomassza ennél lényegesen jobb nitrifikációt biztosíthat.
A telep átalakítását követően a technológia az alábbiak szerint alakult:
A nyers szennyvíz egy része a szippantott szennyvíz előlevegőztető medencébe kerül ahol beoltásra kerül az eleveniszapos lépcső folyamatosan érkező fölösiszapjával. A levegőztetést függőleges tengelyű turbinás levegőztetők biztosítják. A nyers szennyvíz, valamint a fölös iszap mikroorganizmusai ebben a medencében, valamint innen felkerülve a kétszintes ülepítők előtt lévő összeses mintegy
A csepegtetőtestek recirkulációjának rövidre zárásához új vezetékeket kellett lefektetni. Ki kellett alakítani azokhoz egy új gyűjtőaknát is, ahonnan a folyadék a csepegtetőtestek tetejére vihető vissza. A két eddig említett átalakítás 1999 szeptemberében történt, kisebb haváriával, részben tisztítatlan szennyvíz kibocsátással a befogadóba. Ugyanekkor történt meg a korábbi szippantott szennyvíz fogadó előlevegőztetők folyamatos üzembe helyezése is.
A négy Dortmundi-medence eleveniszapos reaktorrá alakítása mélylevegőztető szivattyúk beépítésével valósult meg. Innen kerül az eleveniszapos víz a Dorr-ülepítőkre, ahonnan az iszap egy része recirkulál, más része fölösiszapként az előlevegőztetővé átalakított, korábban szippantott szennyvíz levegőztetőbe (nagykörös iszaprecirkulációba) kerül. Az eleveniszapos lépcső indítására csak az idei év elején került sor, tehát az elmúlt év utolsó négy hónapjában nélkülük üzemelt a tisztítás.
A cikk még nem ért véget!