2000 LE-nél kisebb telepek szennyvíztisztítási technológiái
Bevezetés
A címet talán jobb lenne úgy megfogalmazni, hogy az ilyen terheléshez szóba jöhető, vagy alkalmas szennyvíztisztítási technológiák. A szóba jöhetőség azonban túlzottan elvi, általános, hiszen megfelelő biológiai és hidraulikus terhelés és kialakítás, szabályozás, ellenőrzés esetén szinte mindegyik ismert módszer szóba jöhet, alkalmazható. A költségeik szempontjából ezeken túl meghatározó a tisztítás minőségi előírásainak országos és lokális szabályozása is, ami a (kiépítési és üzemeltetési) engedélyezhetőség kérdését is szabályozza.
Az utóbbiak kapcsán felvetődik, hogy az engedélyezhetőség jogi-műszaki kritériumai nem is biztos, hogy összhangban vannak a tényleges alkalmazhatóságéval, megfelelőségével. Az előzőhöz a technológia hivatali regisztráltsága, valamint hatósági építési engedélyi jóváhagyása kell. Sajnos az alkalmassága ezt követően még nagymértékben függ a kiépítés megfelelőségétől s az üzemeltetéstől is, ami csakis a műszaki átadás, valamint a próbaüzem során derül ki egyértelműen. Mindegyik javítható ugyan utólagosan is, de az már komplikációkkal jár. Mindezekkel együtt is sokféle technológia alkalmas lehet az ilyen szennyvíz és biológiai terhelés előírásszerű kezelésére (határértékre történő csökkentésére).
A fentiek alapján szükségszerű, hogy az előzetes vízjogi engedélyezésnél csakis az említett regisztráltságot, sőt talán azt se vegyék figyelembe, hiszen ténylegesen csak a technológia tervezője, kivitelezője, s üzemeltetője közös garanciájával biztosítható a megkívánt tisztítási hatásfok. Mivel az utóbbiak mindegyik fél részére teljesítmény-garanciális megkötések, a hatóság joggal csak a garancia nélküli felügyelő szerepét vállalhatja. Az ellenkezőjét csak akkor tehetné, ha megfelelő tervezési szabvány, vagy rendeleti technológiai besorolás biztosítaná állásfoglalásához a támpontot. Az alkalmas, vagy alkalmasabb kérdésében csakis ezek alapján dönthetne. Még ilyenkor is kérdéses lenne a sok apró különbség, technikai variáció szükségességének, megbízhatóságának és eredményességének a megítélhetősége. Ezért is gyakorlat az előzetes vízjogi engedélyek garancia nélküli hatósági jóváhagyása még azt megelőzően, hogy a teljesítmény-garanciális megkötések létrejönnének.
Az engedélyező, valamint az egyetértési joggal rendelkező, majd később a folyamatos üzemeltetést ellenőrző hatóság kezében a megfelelő jogi szabályozással előírt cél, a befogadók védelme, bebocsátási határértékének biztosítása az egyértelmű mérce és szabályozó eszköz. Szükségszerűen ugyanaz az egyik kiindulási pontja a technológiák tervezőinek is. A technológiák alkalmasságának vizsgálatánál ezért megfontolásaink kiindulási pontja is ugyanez kell, legyen. Csak ezt követheti a biotechnológiák elvi lehetőségeinek, s gyakorlati kiépítési változatainak a bemutatása, értékelése.
Dr. Kárpáti Árpád
Veszprémi Egyetem, Környezetmérnöki és Kémiai Technológia Tanszék