Az eleveniszapos szennyvíztisztítás részműveletei, méretezésük és kiépítésük - 4. oldal

A megfelelően szabályozott komposztálás a természetes komposztálódástól alapvetően a folyamat optimalizálásában és a vele járó "termikus hőszínezetében" különbözik. Az utóbbi meghatározó a biológiai átalakítás sebességénél. Ha a komposztálás során hosszabb időtartamban 55 ^oC, vagy azt meghaladó hőmérsékletre sikerül emelni a "stabilizáció" hőmérsékletét, a biológiai és kémiai folyamatok gyorsításával egyidejűleg a patogén kórokozók termikus inaktiválása, fertőtlenítése is bekövetkezik. Ez utóbbi azért elengedhetetlen, hogy a mezőgazdaságban, kertészetben, vagy akár a virágnevelésnél a háztartásban is felhasználásra kerülő termék fertőzőképessége nagyságrendileg csökkenjen. Hasonlóan csökken ugyanis ezzel a talajon, növényi termékeken keresztül történő visszafertőződés veszélye, közegészségünk biztonsága is.

A szennyvíziszap fenti igényű komposztálásához az alapanyag jó víztelenítése mindenképpen elengedhetetlen. Az anaerob rothasztás iszapjánál azonban legtöbbször ez is kevés, és a hőmérséklet megfelelő emeléséhez külső tápanyag vagy segédanyag adagolására is szükség van. Ez legtöbbször fűrészpor, faapríték, vagy szalma. A többféle alapanyag összekeverése, megfelelő szabad gáztérfogatú halmokba, prizmákba történő összerakása, és ciklikus átforgatása, esetleg statikus levegőztetése és annak szabályozása a szennyvíztisztítás műveleteihez hasonlóan költséget, bár annál fajlagosan kisebb beruházási és üzemeltetési költséget jelent a szennyvíztelepnek.

A komposzt értékesítése a bevétel egyéb költségigényt is jelent. Csak megfelelő küllem, stabilitás és tápanyagtartalom esetén nyerheti ugyanis meg ez a termék a kisfelhasználók tetszését, akik a régi beidegződés miatt a klasszikus, tőzeg alapú termékekért, virágföldért ma még lényegesen nagyobb árat hajlandók fizetni. A kiskereskedelmi forgalmazás persze részben növeli, másrészt csökkentheti a termelő árbevételét a kereskedők túlzott haszonéhsége miatt. A mezőgazdasági nagytermelőkhöz történő komposzt elhelyezéskor ugyanakkor többnyire azok monopolhelyzete minimalizálja a termelő iszapkomposztálásból keletkező árbevételét. A kis tételű kiszereléshez azonban a megfelelő előkezelésen (komposztálás, rostálás, nedvesség- és tápanyagtartalom beállítás) túl a megfelelő csomagoló berendezések beruházási és üzemeltetési költségigénye sem látszik ma még beépíthetőnek a szennyvíz tisztításának a költségkeretébe. A termékminősítésért felelős szervezetek pozitív hozzáállásának hiánya persze legalább ilyen probléma. Mint ahogy azonban a fejlettebb országokban, hazánkban is arra vezet a fejlődés útja, hogy ami elvileg hasznosítható, annak a hasznosítását ne gátoljuk, hanem megfelelő fejlesztéssel igyekezzünk elősegíteni.

Összefoglalás

A szennyvíztisztítás a fentiekből láthatóan igen összetett műveletsorozat, amely döntően a mikroorganizmusok tevékenységének az üzemesített hasznosítása. Célja, hogy az emberi tevékenység által megbontott természeti egyensúlyt a természet célirányos munkába fogásával hozza valamiképpen egyensúlyba. Ezeknél az egyensúlyoknál azonban nagy figyelmet kell fordítani a bioszféra csúcstermékének a szerves anyagnak az átalakulásaira, a bioszféra körfolyamataira. Ezek az átalakítások a mikroorganizmusok, a növények és állatok világát, fajgazdagságát, s ezzel az ember örök táplálék vadászterületeit érinti. Éppen ezért itt minden fejlesztés, korlátozás a tápanyaglánc megfelelő, de leggyakrabban áttételes hatásaiban alig ismert változásait eredményezheti. Éppen ezért különös gonddal kezelendő.

Az ember élelmezési hulladékait mindig is a természet bontotta le, hasznosította. Talán ezért is lehet kevésbé zavaró hatású, ha azt a megfelelő körülmények biztosításával továbbra is arra bízzák, s a természetidegen technológiai lépéseket, műveleteket kevésbé alkalmazzák.

Hivatkozások

ATV - DVWK A 131 Munkafüzet (2000) Egylépcsős eleveniszapos berendezések méretezése. ATV 2000 május - Fordítás: MASZESZ, Budapest, 2001.

Kayser, R (2002) Eleveniszapos szennyvíztisztítás és tervezése. (A szennyvíztisztítás fejlődése a XX. században - eleveniszapos tisztítás tervezési irányelvei) Ismeretgyűjtemény. No. 1. Szerk.: Kárpáti, Á) VE, Környezetmérnöki és Kémiai Technológia Tanszék, Veszprém, 16-62.

Horváthné, K. V. - Kiss, Zs. - Kárpáti, Á. (2002) A szennyvíziszap komposztálásának lehetősége és nyílt rendszerű kialakítása. (Aerob szennyvíztisztítás vizsgálata, modellezése - anaerob szennyvíztisztító rendszerek - iszapkomposztálás.) Ismeretgyűjtemény. No. 5. Szerk.: Kárpáti, Á) VE, Környezetmérnöki és Kémiai Technológia Tanszék, Veszprém, 60-85.

Morgenroth, E. - Wilderer, P. A. (2002) Folyamatos és szakaszos átfolyású, vagy betáplálású (SBR) eleveniszapos szennyvíztisztító rendszerek összehasonlítása. (Eleveniszapos szennyvíztisztító rendszerek és ellenőrzése.) Ismeretgyűjtemény. No. 3. Szerk.: Kárpáti, Á. VE, Környezetmérnöki és Kémiai Technológia Tanszék, Veszprém, 64-82.