Menu

CSTR reaktorok és kontakt eljárások ipari szennyvizek anaerob kezelésére

Rövidítések:

BOI - biológiai oxigénigény
KOI - kémiai oxigénigény
CSTR - tökéletesen kevert tank reaktor
ESP - fölösiszap termelés
HRT - átlagos hidraulikus tartózkodási idő
MCRT - átlagos iszapkor (szerves lebegő anyagra)
MLSS - az iszapkeverék lebegőanyag tartalma (szárazanyaga)
MLVSS - az iszap szárazanyag tartalmának szerves része (izzítási vesztesége)
SRT - átlagos iszapkor (öszzes lebegőanyagra)
TKN - összes Kjeldahl-nitrogén
TOC - összes szerves szén
UASB - felfele áramló folyadékos anaerob iszapréteg
VSS - a lebegőanyag tartalom szerves(illó) része

1. Az anaerob reaktor konfigurációjának értelmezése

A CSTR (tökéletesen kevert tank) reaktorok és a kontakt eljárások egyaránt jellemző tulajdonsága a biológiai reaktor tökéletes átkeveredése. Ilyen körülmények könnyen elérhetők a folyadékfázisra vonatkozóan, azonban szilárd fázisra ez már nem áll fenn. A szennyvíz összetételétől függően nem lehet előre megjósolni a reaktorra a szilárd fázis (anaerob iszap) tökéletes átkeveréséhez szükséges energiaigényt. A gyakorlatban azonban van egy átmeneti tartomány a CSTR és a felfelé áramoltatott folyadékos töltetes rendszereknél (mint az iszapréteges anaerob reaktorok), ahol a folyadék fázis szinte tökéletesen átkeveredik, míg a szilárd fázis nem (ATV, 1990).

A teljes cikk letölthető az alábbi linken: CSTR reaktorok és kontakt eljárások

Bővebben: CSTR reaktorok és kontakt eljárások ipari szennyvizek anaerob kezelésére

Biofilterekkel kapcsolatos tapasztalatok a szennyvíztisztításban

1. Bevezetés

A biofilterek a szennyvíztisztításnak olyan eszközei, melyek mind az oldott komponensek biológiai lebontását, mind a lebegőanyagok eltávolítását elvégzik. A szén- és nitrogén szennyezők eltávolítására vonatkozó képességüket bizonyították, méghozzá magas lebontási arány elérésével. A gyakorlatban meglehetősen változatos a biofilterek teljesítménye. Ez a fejezet a biofilterekkel a szennyvíztisztítás terén szerzett tapasztalatokat összegezi és bemutatja, mi mindenre lehet azokat hasznosítani.

Az utóbbi években, a szennyvíztisztításra vonatkozó egyre fokozódó követelmények, különösen a nitrogén-eltávolítási igény tekintetében, eredményezték a biofilmes technológiák fejlődését. A ’80-as évek elején Franciaországban kombinálták először a szűrést a biofilm technológiával úgy, hogy meghatározó biológiai lépcsőként levegőztetett homokszűrést alkalmaztak a KOI eltávolítására. 1986-ban, második lépcsőnek egy száraz homokszűrőt építettek a rendszerbe, hogy a KOI-eltávolítás még hatékonyabb legyen. Később a biofiltereket kombinálták a tisztítás további javítására (utólagos nitrifikáció és denitrifikáció). A tudomány jelenlegi állása, s a gyakorlati tapasztalatok alapján a biofiltereket a kommunális szennyvíztisztításban fő biológiai lépcsőként is használják, a szennyvíz teljes nitrifikációját és denitrifikációját is biztosítva. Az első ilyen üzemeket Cergy-ben, Franciaországban építették ki 1992-ben (ROGALLA és társai, 1994).

A biofilterek előnye elsősorban a jó tisztítási hatásfokuk és az, hogy nem kell esetükben másodlagos tisztítás. Ez a szükséges tisztítótérfogat, valamint a helyigény jelentős csökkenését eredményezi. Mindez akkor különösen kedvező, ha kevés hely áll rendelkezésre, és drága a föld, vagy valamiért nehéz az építkezés, netán a tisztítási módot egy már meglévővel kell integrálni.

A teljes cikk letölthető az alábbi linken: Biofilterekkel kapcsolatos tapasztalatok a szennyvíztisztításban

Bővebben: Biofilterekkel kapcsolatos tapasztalatok a szennyvíztisztításban

Az eleveniszapos szennyvíztisztítás részműveletei, méretezésük és kiépítésük

Bevezetés

A lakossági szennyvizek tisztításának jelenlegi lehetőségei alig több mint 100 éves intenzív fejlesztés eredménye. A lakosság kiválasztási hulladékainak (széklet, vizelet) az elhelyezése az ipari forradalmat követően, a nagyvárosok kialakulásával, a 19. század közepén vált igazán kritikussá. A vízöblítéses megoldás (WC) elterjedése lényegesen megnövelte a hulladék térfogatát, amit a rendelkezésre álló talaj már nem tudott kellőképpen befogadni, feldolgozni. Akár csak egy évszázaddal később a mezőgazdasági talajok a túlzott dózisú hígtrágya kihelyezést. A nagyvárosok közcsatornáinak kiépítése éppen ezért a 19. század második felének égető feladata volt. Hamarosan kiderült azonban, hogy az azokkal a felszíni vizekbe került szennyezés igen gyorsan felborította az utóbbiak biológiai egyensúlyát. Oxigénhiányt, majd a víztest berothadását, súlyos károsodását eredményezte.

A teljes cikk letölthető az alábbi linken: Az eleveniszapos szennyvíztisztítás részműveletei, méretezésük és kiépítésük
Bővebben: Az eleveniszapos szennyvíztisztítás részműveletei, méretezésük és kiépítésük

Az eleveniszapos szennyvíztisztítás

Az eleveniszapos szennyvízkezelés a világ jelenleg üzemelő egyik legnagyobb biotechnológiai iparága, ugyanakkor mégis alapvetően különbözik a gazdaságilag fontos fermentációs iparágazatok (mikroorganizmusokból álló biomassza nagyüzemi előállítását szolgáló) ellenőrzött oxigénbevitellel, vagy anélkül működtetett fermentációs rendszereitől. A szennyvíziszap olyan vegyes biológiai kultúra, melynek képesnek kell lennie megbirkózni a szennyvízzel érkező különböző kémiai összetételű, illetőleg molekula- vagy részecskeméretű szerves anyagféleségek hihetetlenül széles skálájával. Mindezen kémiai anyagok egy része a szennyvízcsatornában még az előtt átalakulhat, hogy a tisztítóba beérkezne, más részük pedig biológiailag lebonthatatlan (rezisztens) így átalakulás nélkül jut át a tisztítórendszeren, ha nem adszorbeálódik az iszapon. Az ilyen, ill. a bontható, de mégis toxikus hatású szennyező anyagoknak (xenobiotikumok, nehézfémek, stb.) káros hatásuk van a mikroorganizmus-kultúrára, s így a teljes eleveniszapos rendszerre. 

            Az eleveniszapos rendszerben azonban szükséges mindezen tápanyagoknak egy megfelelően méretezett reaktorban történő eloszlatása is, hogy a lebegő, vagy rögzített állapotban (biofilm) szaporodó mikroorganizmusok velük közvetlen kontaktusba kerülhessenek. Valamennyi esetben térbeli mikroorganizmus-komplexumok, úgynevezett iszappelyhek / iszapfilmek alakulnak ki. Az előbbieknek, sőt a biofilmből időszakosan leszakadó részeknek is megfelelő ülepedési lehetőséget kell biztosítani, hogy az úgynevezett utóülepítőben kellő mértékben elkülönülhessenek a tiszta folyadékfázistól. A leülepedett mikroorganizmus-tömeget ugyanakkor recirkuláltatni kell a reaktorba, hogy (a mikroorganizmusokat sokszoros munkára fogva) a folyamatot, illetőleg a szennyvíz tisztítását intenzifikálni lehessen.

A teljes cikk letölthető az alábbi linken: Az eleveniszapos szennyvíztisztítás

Bővebben: Az eleveniszapos szennyvíztisztítás

Aerob szennyvíztisztítási folyamatok modellezése

Az elfolyó víz minőségének javítására irányuló erőfeszítések oda vezettek, hogy a szennyvíztisztítók felépítése és üzemeltetési soha nem látott bonyolultságot ért el. Éppen ezért, a mai telepek és üzemeletetésük megtervezéséhez elengedhetetlen a dinamikus modellezés használata. Az összes ma használatos modell determinisztikus, mely alól csak néhány fekete doboz elvű irányítási modell alkot kivételt. A modellek fő célja, hogy minél pontosabb leírását adják a szennyvíztisztítókban zajló folyamatoknak. Ennek ellenére, a modellek soha nem írhatják le teljesen a valóságot, mivel a biológiai folyamatok sokszínűségét a mai ismereteink szerint nem lehet pontosan meghatározni. (Egyébként ha a modellezés pontossága eléri a teljes pontosságot, akkor az már nem modell, hanem maga a valóság.)

Azokkal a modellekkel kapcsolatban, melyekkel ma dolgozunk azt tapasztaltuk, hogy elégséges pontosságúak a kitűzött feladatok megoldására. A legnagyobb gond a modellekkel, hogy nem képesek követni a génmanipulációkkal létrehozott mikroorganizmusok okozta nagymértékű változásokat, így például a duzzadásra és felhabzásra való hajlamot. Éppen ezért, ezeket a folyamatokat jelenleg egyik modell sem kísérli meg leírni. Az alábbiakban a ma használatos modellekről olvashatunk egy áttekintést. (További ismeretek e témáról a Rehm et al., Wiley Biotechnology sorozat, 11/a kötet 13. fejezet, 1991.)

A teljes cikk letölthető az alábbi linken: Aerob szennyvíztisztítási folyamatok modellezése

Bővebben: Aerob szennyvíztisztítási folyamatok modellezése

Kapcsolat Info

Ha a szolgáltatásainkkal kapcsolatban bármilyen kérdése merült fel, az alábbi címeken elérhet minket.

PureAqua Kft.

Székhely: 8200 Veszprém, 8200 Veszprém, Lőszergyári út 6.
Levelezési cím: 8200 Veszprém, Lőszergyári út 6.
Telefon:+36-88-794-243
Fax:+36-88-799-132
Skype:pureaqua01
Web:http://www.pureaqua.hu